Miért nehéz Taijiquan-t tanulni?

A harcművészeteket két nagy csoportra lehet osztani, az egyik a külső erő a másik a belső erő. Az előbbi főleg az izmok edzésével ér el eredményt, míg a második olyat fejleszt, amihez szintén szükséges némi izomerő, de nem ez a lényeg, tehát idős korban is hatékony marad.

Nem a külső kivitelezés számít

A Taijiquan a belső erős harcművészetekhez tartozik, így a fejlesztés alapvetően nem az izomerősítő gyakorlatokkal történik. Továbbá a gyakorlatok nem is arról szólnak, hogy pontos testhelyzetek, pozíciók lennének benne, tehát nem a külső kivitelezés számít, hanem a belső. A fejlődés nem feltétlen az ismétlésszámtól függ és nem lehet kívülről igazán megállapítani, hogy az elvégzett gyakorlat helyes e vagy sem, mivel a belső művészetek lényege, hogy nem a külső mozgásra helyezi a hangsúlyt, hanem belső folyamatokkal és olyan mozdulatok létrehozásával dolgozik amely valaminek a következménye.

Ahhoz, hogy érthetőbb legyen, például egy ellazulás a gravitációnak engedve hoz létre a testben egy mozdulatot. Ilyenkor a kiváltó ok izomcsoportok ellazítása és maga a mozdulat egy következmény. Ilyen módon a belső erős művészetek nem látható folyamatokat hoznak létre. Ezek megértése és kivitelezése nagy érzékenységet és odafigyelést igényelnek. Kevés ilyennel (vagy inkább egyáltalán nem) találkozunk a hétköznapokban, így ezeket úgy kell elkezdeni megtanulni, hogy szinte fogalmunk sincsen arról, amit meg kell tanulnunk, amit el kellene érnünk, mert nincs hasonló tapasztalatunk sem.

Megtalálni azt, amit gyakorolni kellene

A Taijiquan ilyen belső mozdulatokkal dolgozik és már az elején ezek elsajátítása kezdődik, mindezt úgy, hogy a gyakorló nem tudja mit kell tennie, ezért helyette a megszokott hétköznapi külső mozgással végzi a gyakorlatokat és várja az eredményt hasztalanul. Nincs más mód, így kezdődik a tanulás, de érezhető, hogy elsőre biztosan nem az történik amit szeretnénk, hogy történjen. Hónapokat vagy éveket vehet igénybe a gyakorlásnak az a szakasza, amiben még nem igazán fejlődünk, csak arra való, hogy ráérezzünk arra, amit gyakorolnunk kellene. Ilyenkor nagyon fontos egy jól képzett oktató/mester aki biztonsággal vezet ezen az ösvényen.

Ami a korral nem múlik el, az igazán értékes

Úgy gondolom ez a legfőbb oka annak, hogy a Taijiquant nehéz elsajátítani, viszont akik eredményt érnek el benne, azok igazán különleges képességet sajátítottak el, többek között valami olyat, ami a korral nem fog elgyengülni, mint például az izom ereje. A hosszú egészséges élettel ezen a ponton is kapcsolódik.

A nehezen elérhető és az értékes mindig közel vannak egymáshoz.

A másik oldala ugyanennek a témának az, hogy nagyon sok gyakorlattal dolgozik ez a művészet és itt nem a formagyakorlatok sokféleségére gondolok, hanem arra amivel fokozatosan átalakítja a hétköznapi mozgást belső erős mozgássá. Ezek a gyakorlatok egymásra épülnek és támogatják egymást a különböző fejődési fokozatokon. Tehát fel kell építeni egy olyan folyamatot amiben egymásra épülnek különböző szintű gyakorlatok. Ez szintén sok gyakorlást és időt vesz igénybe, ezekhez képest a formagyakorlatok megtanulása már szórakozás.

Akik szeretnének fejlődni a Taijiquan-ban ezeket hamar ismerjék fel és e szerint végezzék gyakorlataikat, a külső mozdulatok helyett a belső folyamatokra helyezve a hangsúlyt, ehhez sok figyelem (Yi) szükséges.