Ah igen, erről a táborról majdnem elfelejtettem írni, mert hogy ez is volt és igen jó dolgok fejlődtek ki belőle. Az első, amit kiemelnék valami olyan, amiről eddig még nem írtam, mert nem olyan fontos azért, mint mondjuk a Song harmadik szintje, de nem is elhanyagolható. Észrevétlenül szinte, de sok barátság kezd szövődni, amikor hét éve ugyanoda járunk megannyi hasonló gyakorlóval. Kezd kialakulni egy közösség amiben egymást segítjük a fejlődésben, úgy hogy valamennyien más más országokból jöttek ugyanazzal a céllal.
A gyakorlás és megvalósítás ezen az úton eleinte lassú, de az benne a jó, hogy annyi sok kis élményt ad és nincs kedvünk abbahagyni, értékesnek találunk minden ilyen kis élményt, aztán elérkezünk egy olyan szintre, ahol feltűnik, hogy a pici lépcsők meglépésével egyszer csak megérkeztünk egy hatalmas méretű hegytetőre, ahonnan már csak pici porszemnek tűnik az állapot ahonnan elindultunk. Na ilyenkor lehet rádöbbeni, hogy valójában ide vezetett az utunk és emiatt már kimondhatatlanul megérte ennyit jönni felfelé és nem a pici lépcsőfokok voltak a lényegesek, hanem ahová végre megérkeztünk a sok gyakorlás után. Ez a szint olyan, ami akaratlanul is rejtve marad a sok gyakorló előtt, mert nem igazán lehet elmondás által kifejteni, ez olyan, amit megtapasztalva értünk meg azonnal, és nem a szavakból, mert azok képtelenek tükrözni.
A sárgapólósokról is kell írni, mert felmerült, hogy milyen szekta vagyunk amiben sárga pólót kell hordania a magyaroknak. Semmi ilyesmiről szó sincs, az egész onnan indult, hogy a kezdetekben egy ilyen száz fős táborban alig lehet megtalálni az embert, innen jött az ötlet, mivel egész Európa és azon túl is a fehér, szürke és fekete ötven árnyalatában díszeleg, aki viszont sárga pólót hord, azt észre lehet venni még a közös fotón is. Innen indult legendás körútjára a sárga póló dolog.
A táborban a szokásos dolgokat tanultuk és fejlesztettük, erről most nem írnék már megint, aki kíváncsi rá, jöjjön el és megtapasztalja, ahogy tette végre ebben az évben két újonnan megjelent magyar társunk is. Teljesen szokatlan volt magyarul beszélni itt edzéseken. A jövőben talán ez is másként lesz, mert elkezdenek nőni a magyar Taiji növendékek is hirtelen.
A következő élménybeszámolóig mindenkinek kívánok teljesen Qi-vel kitöltött testet és persze leengedett vállakat, ami még mindig nagyon ritka.