
Öt napon keresztül néhány barát társaságában közvetlenül Adam Mizner-től tanultunk. A fejlődés óriási, amikor folyamatosan a legkisebb hibákra is azonnal rámutatva kijavítjuk, közben pontos útmutatás és ami még fontosabb, közvetlenül tapasztalható és érezhető az amit fejleszteni kell, mert van aki bemutatja a célt. Egy mesteri szinten egészen más, mondhatni valóban elképzelhetetlen a Taiji, érintésre finom lágy, olyan puha, hogy szinte “semmilyen”, a hatása pedig óriási ellenszegülhetetlen erők mozgatása által érződik. Fel kell nőni egy ilyen találkozáshoz, pár éve még keveset adott volna a fejlődésből és többet az lelkesedés öröméből, most viszont pont fordítva történt.
Pontosodott az amit Taiji-nak nevezünk, pedig már kezdtem azt hinni tudom, legalább a lényegi dolgokat, minden tovább tud mélyülni, amikor találkozunk valakivel, aki valóban megvalósította azokat amiket a mesterekről szóló régi írások emlegetnek.
Ez a bejegyzés már végképp nem akar lelkesítő élménymegosztás lenni, inkább csak egy “tovább” felirat, ami az úton a helyes irányt mutatja. Mert amikor nagyot fejlődünk, akkor jövünk rá a tévutakra is, amiket magunk mögött tudhatunk, amiknek száma nem kevés, de mégis elkerülhetetlen a létük, hiszen kinek van lehetősége minden pillanatban egy mester tekintete és útmutatása alatt fejlődni.
Az utolsó gondolat, ami nagyon ide kívánkozik, az hogy nem lehet egy szint után online vagy csoportos órákon fejlődni, sem akkor ha csak kicsit előttünk járóktól tanulhatunk. Legalábbis lassú lesz ahhoz képest, amikor közvetlenül gyakorlatokban van lehetőségünk olyantól tanulni, aki messze magasabb szinten van nálunk.
Jó gyakorlást és lesüllyesztett vállakat! 🙂